NJE Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskola és Óvoda
Gyengénlátó Változat

Kerekecske, dombocska tábor 2017. június 26-30.

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A kézműves tábor 15 fővel valósult meg. 1. osztályos kisgyermektől az 5. osztályos gyermekig vettek részt.

   Nagyon jó hangulatban folyt egész héten a munka. Fantasztikusan ügyes kezű gyerekek voltak. Fantasztikus hangulatban voltak. A gyerekek megismerkedhettek a népi mesterségek közül a bőrözéssel, nemezeléssel, gyöngyfűzéssel, batikolással. Szerdai nap Tiszaalpárra kirándultunk.

    Hétfőn délelőtt a gyerekek megismerkedhettek a bőr kikészítésével, feldolgozásával, felhasználásának sokrétűségével. Ezután következett az igazi munka. Készítettünk karkötőket, kulcstartókat. Délután szabadős foglalkozás keretében játszottak az udvaron és mesét néztek, rajzoltak, majd az uzsonna következett. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, saját fantáziájukat is megmutatták. Gyönyörű munkák készültek!

Kedden délelőtt nemez gyapjúval dolgoztunk. Megismerkedtek a gyapjú kidolgozásával, feldolgozásával, felhasználásával. Visszacsöppentünk és képzeletbeli utazást tettünk az időben egészen a Honfoglalás előtti korszakba és a Honfoglalás korába. Majd a délelőtt még izgalmasabb része is elkezdődött! A nemezelés: a gyapjú szappanos vízzel való hintése, majd gyúrása. Élvezettel gyúrták a labdákat. Közben persze sikongattak. Ez természetes viselkedés munka közben! Közben csodálkozva figyelték, hogyan megy össze a meleg víz és szappan hatására a focilabdányi méretű könnyű, pihe-puha labdájuk kicsi tömör darabbá. Csodaszép labdák készültek! Nagyon ügyes kis kezekkel! Délután a Vízmű dombhoz mentek ki a gyerekek. Játszottak, szaladgáltak, jól elfáradva tértek vissza az iskolába uzsonnázni.

   Szerdán Tiszaalpárra kirándultunk a Dakk Közlekedési Vállalat menetrendszerinti buszjáratával reggel 8: 15 perckor indult a kényelmes, légkondicionált busz. 9: 06 perckor érkeztünk meg. Megnéztük Tiszaalpár központjában a kerámiából készült csodálatosan szép halacskás szökőkutat. Ezen az alkotáson láthattuk még a gyékényt, a sást, és a tavirózsát is, ahol egy kicsit felfrissítettük magunka a finom vízzel. Elolvastuk a település rövid történetét, meséltem is nekik, megnéztük a térképen, hova is megyünk majd a nap során. A Művelődési központban Túri Mária (Marcsi) kedvesen fogadott bennünket (előre lebeszéltem): Tízórai után nyakunkba vettük lábainkat. Marcsi kalauzolt el bennünket. Bár nekem van helyismeretem itt (is). Elgyalogoltunk gyönyörű, hatalmasra nőtt fák alatt a helyi szőnyegszövő Zsuzsa nénihez, ahol a szőnyegszövő mesterségbe kukkantottunk bele. Ezután a Helytörténeti Gyűjteményt tekintettük meg. Maketten láthatták az Árpád- dombot, az egykori földvárat, az egykor a falu alatt folyó Tisza és a mai holt-ág vízi és szárazföldi élőlény ( madár, bogár, emlősállat) és növényvilágát, bronzkori cserépedényeket, régi fotókat is láthattak a halászatról és a tiszai árvízről is. A kis helyiségben gazdag és változatos anyagú kiállítást tekinthettek meg a gyerekek. Nagyon érdeklődőek voltak. Mindent megnéztek, sokat olvastak a táblákról. Utunk a Kosárfonó Gyűjteményhez vezetett. Helyi kosárfonó Hont Józsi bácsi hagyatékából és más helyi alkotók adományaiból rendezték be a kiállítást. Itt aztán nagy csodálkozással tekintették meg a kosárfonás eszközeit, munkamenetét, a sokféle méretű, formájú kosarat, használati tárgyat, vesszővel bevont üvegeket. Kanalas János kosárfonó halászati eszközeit is megtekintettük. Ő hozzá is készültünk egy bemutató foglalkozásra. A gyerekjátékok is kíváncsivá tették a kis csapatot. A bútorokat ki is próbálták, beleültek. A kis pihenő után folyattuk utunkat. Újabb kihívás következett. A Templom – domb megmászása. Versenyeztek, ki lesz az első, és hangosan kiabálták: felértem!!!, én is!.Élvezték!!!!! A ma is álló, egykori Földvárat is láttuk, közvetlenül a domb mögött áll még ma is. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy Árpád vezérünk itt verte meg Zalán bolgár vezért és csapatait. Láttuk a messzebb elterülő árteret, rengeteg vízimadárral (szürkegémmel, nagy kócsaggal, sirállyal). Az Árpádkori falu sajnos nagyon lepusztult állapotban van, a 2 évvel ezelőtti állapotához képest. Egyetlen egy, földbe vájt nádtetővel készült házat tudtunk megnézni, meg a vesszővel belül befont kutat. A házba be- és lementünk, így láthatták a megtelepedett magyarok első építkezési szokásait is. Ennek örültem, mert célom volt ezt is megmutatni a gyerekeknek. Következő úti célunk Kanalas Jani bácsi kosárfonó meglátogatása volt. Nagyon várták már, hogy odaérjünk. Közben meggyet szedegettünk- eszegettünk az úton. megérkeztünk a várva várt helyre! Kanalas Jani bácsi bemutatta hogyan is készül el egy kis kosár, közben a gyerekek is fonhattak bele. Nagyon örültek. Fantasztikusan ráállt a kezük, nagyon jól megfigyelték a lépéseket, a kézmozdulatokat. Visszamentünk a Művelődési Házba, megebédeltünk, majd fagyiztunk. Marcsitól elköszöntünk, és megköszöntük a kalauzolást. Ezután következett a nap fénypontja, amit reggel óta vártak nagy izgalommal a kis táborosok!A Holt- Tisza! A falu hosszú utcáját elhagyva egy makedámúton tértünk le az ártérre, ahol az ártér és a Holt-ág növényvilágát néztük meg. Innen „árkon – bokron”, úttalanúton, az elején főleg bokrokon keresztül jutottunk el a Holt- Tisza mellett közvetlenül a partján haladva a falusiak által is szívesen látogatott és közkedvelt vízhez, a szabad strandhoz. Lepakoltunk egy árnyékos helyen, majd irány Végre!!!!- a víz!!!! hatalmas csobbanásokkal nyakig merültek bele a gyerekek. Lemosták az út porát, a fáradtságot, a melegben jól is esett!  A víz kellemes volt, nagyon sok sulyom akadt a kezünkbe, sajnos a lábunkba is. Kevesebb időre, többször is beengedtük őket. Uzsonnáztunk, majd kényelmesen ki- és felgyalogoltunk a buszmegállóba, a 16: 18 órakor érkező járatra felszálltunk. hazafelé is ugyan azzal a busszal utaztunk. A buszon sokan elpilledtek, az igazak álmát aludva. Fantasztikus napunk volt! Mindenki nagyon jól érezte magát. Sokat láttunk, tanultunk, kikapcsolódtunk, fürödtünk, utaztunk. Minden megvolt ez alatt az egy nap alatt!!!!!

   Csütörtökön délelőtt az üveggyönggyel ismerkedtünk, gyöngyöt fűztünk. gyöngyfát készítettünk drótra, kulcstartó készült rugalmas damilra. Ezen a délelőttön készítettük el a kis levendulával töltött illat batyucskákat is. Annyira élvezték, hogy minden anyagunk elfogyott. Délután A Népi Iparművészeti Gyűjteményt tekintettük meg. A gyerekek élvezettel és csodálkozva nézték a kiállítást, hallgatták mesélésem, tárlatvezetésem. Visszaérkezés után uzsonnáztak. Este, otthon, ismételten egy tartalmas, programokkal gazdag napot hagyhattak maguk után.

   Pénteken Boszorkánykonyhát nyitottunk, varázslópercekkel! A batikolással ismerkedtünk meg. Kötözős batik terítőket készíthettek el. Nagyon élvezték. Kíváncsian állták körbe a forró vízzel megtelt lábasokat. Kíváncsian nézték mi történik, ha a ruhafestéket, a sót, majd az ecetet beleöntöm. Amíg a festékes víz melegedett, addig elkötöztük a terítőket. Aztán kíváncsian vártuk, mi történik velük a főzés közben. Hogy ne unatkozzunk addig sem, míg elkészülnek, ismét gyönggyel dolgoztak. Volt, aki ezzel varrt, és terítőt hímzett, volt, aki gyöngyfát, vagy virágot készített, volt, aki kulcstartót fűzött. Mire ezzel készen lettek, a terítők is befestődtek. Most jött a varázslat is! Letekergettük a festés előtt feltekert madzagot. És csodák csodája! Szebbnél szebb terítőket kaptunk! Ebéd után kicsit játszottak, majd elindultak fagyizni. Nagyon ízlett a finom fagyi.

   Tábori segítőim a héten délelőtt vagy délután, Tiszaalpáron egész nap: Kiss Judit, Kovácsné Czinkóczki Anikó, Márton Erika voltak. Kedd délután Borsosné Ambrus Ildikó kísérte ki a gyerekeket Márton Erikával a Vízmű dombhoz, csütörtök délelőtt Gergelyné Kiss Melinda segített a gyöngyfa és kulcstartók készítésében. A képek másolásában Lőrincz András segített.

   Ezúton is szeretném megköszönni sok-sok segítségüket!

   Az iskola vezetőinek, hogy lehetőségem volt Kézműves tábort tartani!

   Bízom abban, hogy a népi mesterségek megismertetése, tanítása, továbbadása a jövőben is megvalósulhat.

Észrevételem:                                

   A tábor 5 napjából négyszer költözködtem, hétfőn délelőtt háromszor. A kiírt 2.b osztály termében lettünk volna a kiírás szerint,  mivel abban az osztályban voltak olyan eszközök-(viaszos vásznak, tálak, vödrök, stb), amik a foglalkozásokhoz minden nap szükségesek voltak. Reggel 7: órakor szólt a Biciklis tábor vezetője, menjek ki az osztályából, mert Ő oda szeretne menni. Aztán a 3. a osztálya,  a 3. b osztálya sem volt jó, nem maradhattunk ott. A 3.a-ban nyugi szobát szeretnének a Kosaras táborosok, a 3. b-ből költözik  Báthory Judit.   Végül is a 2. a osztály termében pakoltunk le. Csütörtökön reggel megint költözködnünk kellett ebből az osztályból is, mert ide is költözik Bartha Rita leendő 1. osztálya. Így aztán visszamentünk a 3. b osztály termébe.

    Ez egy kézműves tábor esetében nagyon szerencsétlen dolog.

    Mi rengeteg kézműves anyaggal dolgozunk, amit ennyiszer hurcikolni ide- oda, ennyiszer kipakolni az eszközökkel együtt, úgy, hogy minél gyorsabban elkezdhessük a munkát, hosszadalmas. Munkásak és időigényesek a foglalkozások, idő kell és főleg állandó hely ahhoz, hogy szépen elkészíthessék a gyerekek. Nagyon rugalmasan kezeltem, de nem esett jól az örökös pakolás. A jövőben szeretném azt kérni, hogy ha valaki beírja egy terembe magát, azt a tábor kezdetekor már senki se írja fölül. Köszönöm!

Ezt a helyzetet nevetve fogtuk fel, azt mondtuk, minél körülményesebben indul el egy tábor, annál jobb lesz! Ez beigazolódott! Nagyon jó hangulatban, nagyon jól éreztük magunkat. 

                                                                                 Dobosi Zsuzsanna táborvezető